Tisztességtelen volt a deviza alapú kölcsönök nyújtása? - Hitelnet.hu

Tisztességtelen volt a deviza alapú kölcsönök nyújtása?

Tisztelt Pénzügyi Szakértők!

A deviza alapú kölcsönnek nevezett dologgal kapcsolatban számos olyan nyilatkozat, szakmai cikk stb. került nyilvánosságra, amelyek egyértelműen kifejezik, hogy a bankok ezen pénzügyi szolgáltatása nem nevezhető pénzkölcsönnek. Nem nevezhető, mert nem felel meg a pénzkölcsön jogszabályok által (régi és új Ptk. illetve Hpt. vonatkozó jogszabályai), és még a banki szabályzatokban szereplő fogalom meghatározások által definiált pénzkölcsönnek. Ugyanis “visszafizetni” – azaz visszaadni – csak olyan dolgot lehet, ami oda is lett adva. Banki kölcsön esetében ehhez jön még a kamat megfizetése, ami a pénzhasználat – azaz a ténylegesen odaadott pénz használatának – a díja. Ezeknek a törvénybe foglalt dolgoknak a deviza alapú pénzkölcsön nem felel meg. A Kúria a 6/2013. PJE határozatában ugyan említette a régi Ptk. 523. paragrafusát, de nem idézte – pedig más jogszabályok esetén ezt megtette -, és nem is értelmezte teljes egészében ezt a jogszabályt, sőt, egyes szavainak értelmezéséhez külön jogegységi határozatot készített (a “meghatározott pénzösszeg” szavak voltak ezek). Talán ennek tudható be, hogy a Kúria olyan mondatokat írt le a jogegységi határozatában, amely meglehetősen furcsa viszonyban vannak a valósággal.

kalkulátor

Hitelkalkulátor

Számoljon hitelkalkulátorunkkal, tekintse meg egyedi kedvezményeinket

Tovább a Hitelkalkulátorhoz

A 6/2013. PJE határozatában így fogalmazott a Kúria:
“A hitel és kölcsönszerződések a Ptk. 522-523. §-a értelmében eltérő tartalmú szerződések, amelyek a gyakorlatban sok esetben nehezen elválaszthatóak. Az elhatárolásnak azonban a jogegységi indítványban felvetett kérdések megválaszolása szempontjából nincs jelentősége. Akár hitelszerződésnek, akár kölcsönszerződésnek nevezték a jogszabályok vagy a felek a jogviszonyukat, az adós olyan konstrukcióban szerezte meg idegen pénz időleges használatának a jogát, amelyben a kirovó és a lerovó pénznem eltér. Ez azt jelenti, hogy a felek a pénztartozást úgy határozzák meg, hogy az adós az esedékességkor annyit fog forintban fizetni (leróni), amennyi megegyezik a szerződésben tipikusan svájci frankban, euróban, jenben kirótt pénztartozással. Deviza alapú szerződés lehet pénzügyi lízingszerződés is.”

“Nem szükséges ugyanis, hogy maga a kölcsönadott, folyósított összeg, illetve a törlesztések összege tételesen szerepeljenek a szerződésben, hanem az is elégséges, ha azok kiszámítható módon vannak meghatározva. Amennyiben a kölcsönadott deviza összeg, a folyósított forint összeg, illetve a visszafizetendő forintban meghatározott törlesztőrészletek egyértelműen kiszámíthatók a szerződés rendelkezései alapján, a deviza alapú kölcsönszerződés nem ütközik a Ptk. 523. § (1) bekezdésébe.”

“Önmagában a kölcsönvevő forrásigényének a kielégítése nem jelenti a helyzetének a kihasználását. Az egyes adósok helyzetének a kihasználása valójában azért is kizárt, mert a kölcsön feltételeit a pénzügyi intézmény nem egyedileg, egy adott adós helyzetétől függően alakítja ki. Másrészt a pénzügyi intézmény az adós devizában történt eladósodása folytán nem jut őt meg nem illető előnyhöz, hiszen a törlesztéskor csak a kölcsönadott devizaösszegnek megfelelő forint összeghez jut hozzá.”

A Kúria azzal, hogy a régi Ptk. 523. paragrafusának azon szavait, hogy “rendelkezésre bocsát” figyelmen kívül hagyta:

1. a valóságnak nem megfelelő megállapítást tett: “a pénzügyi intézmény az adós devizában történt eladósodása folytán nem jut őt meg nem illető előnyhöz, hiszen a törlesztéskor csak a kölcsönadott devizaösszegnek megfelelő forint összeghez jut hozzá”;

2. a jogszabályból nem levezethető következtetést állapított meg: “az adós olyan konstrukcióban szerezte meg idegen pénz időleges használatának a jogát, amelyben a kirovó és a lerovó pénznem eltér”.

Ez utóbbit a “diszpozitívként” előhozott régi Ptk. 231. paragrafusának értelmezésével igyekezett a Kúria alátámasztani. Tette ezt annak ellenére, hogy ezt a jogszabályt kifejezetten csak a vételi és eladási árfolyamok tisztességtelenségének és semmisségének kimondása miatt előállt helyzet mentése érdekében hozta elő, és még az indoklásában is időutazást tett 1959-be a “joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében”.

A 2/2014. PJE határozatában így fogalmazott a Kúria:

“Az Irányelv 6. cikk (1) bekezdésének az Európai Unió Bírósága által a C-26/13. számú ítéletben kifejtett értelmezése szerint, amennyiben a szerződés a tisztességtelen szerződési feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, a tisztességtelen feltételt a nemzeti jog diszpozitív rendelkezése helyettesíti. A magyar jog vonatkozó diszpozitív rendelkezését a Ptk. 231. § (2) bekezdése tartalmazza, amely szerint a más pénznemben meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam alapulvételével kell átszámítani. Ez pedig nem a pénzügyi szolgáltatók deviza vételi, eladási vagy közép árfolyama, hanem a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama. A Ptk. vonatkozó rendelkezésének megalkotásakor, 1959-ben ugyanis Magyarországon a kötött devizagazdálkodás keretei között más árfolyam nem is létezett. A „fizetés helyén… érvényben levő árfolyamnak” nyilvánvalóan olyan árfolyam tekinthető, melyből csak egy van Magyarország területén, az pedig kizárólag a Magyar Nemzeti Bank által meghatározott hivatalos devizaárfolyam. A Kúria ezen jogértelmezését támasztja alá a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény 11. §-ának (1) bekezdése, a 2011. évi CCVIII. törvény 10. § (1) bekezdése illetve a 2013. évi CXXXIX. törvény 22. §-ának (1) bekezdése is. A hivatkozott törvények eltérő hatályossággal, de azonosan rendelkeznek arról, miszerint a Magyar Nemzeti Bank külföldi pénznemek forintra és forintnak külföldi pénznemekre való átszámítására vonatkozó hivatalos árfolyamokat jegyez és hoz nyilvánosságra. A 2014. március 15-től hatályos 2013. évi V. törvény (új Ptk.) 6:45. §-ában foglaltak is a fenti értelmezés helytállóságát erősítik, mely rendelkezések az új Ptk. hatálybalépése előtt hozott szerződésekre nem irányadóak, de a jogértelmezés számára iránymutatásul szolgálhatnak. Az új Ptk. hivatkozott rendelkezése szerint „a más pénznemben meghatározott pénztartozást a teljesítés helye szerinti jegybank által a teljesítés idején meghatározott árfolyam – ha ilyen nincs, a pénzpiaci árfolyam – alapján kell átszámítani”.”

A Kúria leírta tehát, hogy: “amennyiben a szerződés a tisztességtelen szerződési feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, a tisztességtelen feltételt a nemzeti jog diszpozitív rendelkezése helyettesíti”. Márpedig ez a “tisztességtelen szerződési feltétel” az illető bank vételi és eladási árfolyamainak alkalmazása volt.

A Kúria azonban mást is kiolvasott ebből a “diszpozitív” jogszabályból.

A 6/2013. PJE határozatában így fogalmazott a Kúria:

“Devizakölcsön az, ahol a pénztartozás kirovó pénzneme nem forint. Jogszabályi tilalom hiányában a felek szabadon határozhatják meg a kirovó pénznemet (szabad számolás elve). A deviza alapú kölcsön is devizakölcsön, mivel a tartozás devizában van meghatározva, ugyanakkor a hitelező a kölcsönt forintban köteles folyósítani, az adós pedig forintban köteles törleszteni, tehát mind a hitelező, mind az adós a devizában kirótt pénztartozását forintban rója le. Ez a megoldás tekintendő a Ptk. 231. § (1) bekezdésében tételesen is rögzített főszabálynak, melytől a felek a diszpozitivitás elvéből fakadóan szabadon eltérhetnek, az eltérés lehetőségére e körben a Ptk. 231. § (1) bekezdése kifejezetten utal is. Nincs akadálya ezért annak, hogy a felek úgy állapodjanak meg, miszerint mindkét fél a kötelezettségének a kirovó pénznemben (effektivitási kikötés) köteles eleget tenni, tehát mind a folyósításra, mind a törlesztésre a kirovó pénznemben kerül sor. Ebből következően a devizakölcsönnek két fajtája létezik: az effektivitási kikötéssel el nem látott kölcsön (deviza alapú kölcsön) és az effektivitási kikötéssel ellátott deviza kölcsön. Az előbbi a felek eltérő megállapodásának hiányában érvényesülő főszabály, az utóbbi pedig a felek kifejezett megállapodása esetén érvényesülő kivétel.”

Miről is szól tehát a régi Ptk. 231. paragrafusának (2002 óta megmaradt) két első bekezdése?

“A pénztartozás. A kamat
Ptk. 231. § (1) Pénztartozást – ellenkező kikötés hiányában – a teljesítés helyén érvényben levő pénznemben kell megfizetni.
(2) Más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani.”

A régi Ptk.-nak ez a része nem foglalkozik a “pénzkölcsön”-nel, csak a “tartozás”-sal és a kamattal.

A Kúria állítása ott is téved, hogy “a felek szabadon határozhatják meg a kirovó pénznemet”. A bankok vételi árfolyamának alkalmazásának célja az volt, hogy ELHITESSÉK az ügyfeleikkel, hogy UGYANAZ a bank “váltja át” “vételi” árfolyamon a “devizát”, amely bank “kölcsön nyújtotta” meg “folyósította”. (Kinek adta kölcsön és kinek folyósította??….) A Kúria az egyik átverésből másikat kreált.

Ennek következtében a nyúlfarknyi árfolyamrés kicsinálásával a lényeg maradt a régiben.

És hogy mi volt ez? Maga a Bankszövetség írta meg több helyen is: “carry trade” pénzcsinálás (pl. Hitelintézeti Szemle 2015/1.szám 13. oldal).

De ezt senki ne nevezze kölcsönnek.

Mit gondolnak erről?

Köszönettel!
János

2018.08.03.

Kedves János!

Köszönjük, hogy észrevételeit megosztotta.
A deviza alapú hitelek jogi hátterének vizsgálatában irodánk nem illetékes, így a kérdésben nem tudunk állást foglalni.

Utolsó módosítás: 2018. augusztus 10. péntek

Tegye fel kérdését, szóljon hozzá Ön is a fenti témához!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

CAPTCHA AREA


Hasonló bejegyzések