Tisztességtelen volt a deviza alapú kölcsönök nyújtása? - Hitelnet.hu

Tisztességtelen volt a deviza alapú kölcsönök nyújtása?

Utolsó módosítás: 2018. augusztus 10. péntek

Tisztelt Pénzügyi Szakértők!

A deviza alapú kölcsönnek nevezett dologgal kapcsolatban számos olyan nyilatkozat, szakmai cikk stb. került nyilvánosságra, amelyek egyértelműen kifejezik, hogy a bankok ezen pénzügyi szolgáltatása nem nevezhető pénzkölcsönnek. Nem nevezhető, mert nem felel meg a pénzkölcsön jogszabályok által (régi és új Ptk. illetve Hpt. vonatkozó jogszabályai), és még a banki szabályzatokban szereplő fogalom meghatározások által definiált pénzkölcsönnek. Ugyanis “visszafizetni” – azaz visszaadni – csak olyan dolgot lehet, ami oda is lett adva. Banki kölcsön esetében ehhez jön még a kamat megfizetése, ami a pénzhasználat – azaz a ténylegesen odaadott pénz használatának – a díja. Ezeknek a törvénybe foglalt dolgoknak a deviza alapú pénzkölcsön nem felel meg. A Kúria a 6/2013. PJE határozatában ugyan említette a régi Ptk. 523. paragrafusát, de nem idézte – pedig más jogszabályok esetén ezt megtette -, és nem is értelmezte teljes egészében ezt a jogszabályt, sőt, egyes szavainak értelmezéséhez külön jogegységi határozatot készített (a “meghatározott pénzösszeg” szavak voltak ezek). Talán ennek tudható be, hogy a Kúria olyan mondatokat írt le a jogegységi határozatában, amely meglehetősen furcsa viszonyban vannak a valósággal.

A 6/2013. PJE határozatában így fogalmazott a Kúria:
“A hitel és kölcsönszerződések a Ptk. 522-523. §-a értelmében eltérő tartalmú szerződések, amelyek a gyakorlatban sok esetben nehezen elválaszthatóak. Az elhatárolásnak azonban a jogegységi indítványban felvetett kérdések megválaszolása szempontjából nincs jelentősége. Akár hitelszerződésnek, akár kölcsönszerződésnek nevezték a jogszabályok vagy a felek a jogviszonyukat, az adós olyan konstrukcióban szerezte meg idegen pénz időleges használatának a jogát, amelyben a kirovó és a lerovó pénznem eltér. Ez azt jelenti, hogy a felek a pénztartozást úgy határozzák meg, hogy az adós az esedékességkor annyit fog forintban fizetni (leróni), amennyi megegyezik a szerződésben tipikusan svájci frankban, euróban, jenben kirótt pénztartozással. Deviza alapú szerződés lehet pénzügyi lízingszerződés is.”

“Nem szükséges ugyanis, hogy maga a kölcsönadott, folyósított összeg, illetve a törlesztések összege tételesen szerepeljenek a szerződésben, hanem az is elégséges, ha azok kiszámítható módon vannak meghatározva. Amennyiben a kölcsönadott deviza összeg, a folyósított forint összeg, illetve a visszafizetendő forintban meghatározott törlesztőrészletek egyértelműen kiszámíthatók a szerződés rendelkezései alapján, a deviza alapú kölcsönszerződés nem ütközik a Ptk. 523. § (1) bekezdésébe.”

“Önmagában a kölcsönvevő forrásigényének a kielégítése nem jelenti a helyzetének a kihasználását. Az egyes adósok helyzetének a kihasználása valójában azért is kizárt, mert a kölcsön feltételeit a pénzügyi intézmény nem egyedileg, egy adott adós helyzetétől függően alakítja ki. Másrészt a pénzügyi intézmény az adós devizában történt eladósodása folytán nem jut őt meg nem illető előnyhöz, hiszen a törlesztéskor csak a kölcsönadott devizaösszegnek megfelelő forint összeghez jut hozzá.”

A Kúria azzal, hogy a régi Ptk. 523. paragrafusának azon szavait, hogy “rendelkezésre bocsát” figyelmen kívül hagyta:

1. a valóságnak nem megfelelő megállapítást tett: “a pénzügyi intézmény az adós devizában történt eladósodása folytán nem jut őt meg nem illető előnyhöz, hiszen a törlesztéskor csak a kölcsönadott devizaösszegnek megfelelő forint összeghez jut hozzá”;

2. a jogszabályból nem levezethető következtetést állapított meg: “az adós olyan konstrukcióban szerezte meg idegen pénz időleges használatának a jogát, amelyben a kirovó és a lerovó pénznem eltér”.

Ez utóbbit a “diszpozitívként” előhozott régi Ptk. 231. paragrafusának értelmezésével igyekezett a Kúria alátámasztani. Tette ezt annak ellenére, hogy ezt a jogszabályt kifejezetten csak a vételi és eladási árfolyamok tisztességtelenségének és semmisségének kimondása miatt előállt helyzet mentése érdekében hozta elő, és még az indoklásában is időutazást tett 1959-be a “joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében”.

A 2/2014. PJE határozatában így fogalmazott a Kúria:

“Az Irányelv 6. cikk (1) bekezdésének az Európai Unió Bírósága által a C-26/13. számú ítéletben kifejtett értelmezése szerint, amennyiben a szerződés a tisztességtelen szerződési feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, a tisztességtelen feltételt a nemzeti jog diszpozitív rendelkezése helyettesíti. A magyar jog vonatkozó diszpozitív rendelkezését a Ptk. 231. § (2) bekezdése tartalmazza, amely szerint a más pénznemben meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam alapulvételével kell átszámítani. Ez pedig nem a pénzügyi szolgáltatók deviza vételi, eladási vagy közép árfolyama, hanem a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama. A Ptk. vonatkozó rendelkezésének megalkotásakor, 1959-ben ugyanis Magyarországon a kötött devizagazdálkodás keretei között más árfolyam nem is létezett. A „fizetés helyén… érvényben levő árfolyamnak” nyilvánvalóan olyan árfolyam tekinthető, melyből csak egy van Magyarország területén, az pedig kizárólag a Magyar Nemzeti Bank által meghatározott hivatalos devizaárfolyam. A Kúria ezen jogértelmezését támasztja alá a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény 11. §-ának (1) bekezdése, a 2011. évi CCVIII. törvény 10. § (1) bekezdése illetve a 2013. évi CXXXIX. törvény 22. §-ának (1) bekezdése is. A hivatkozott törvények eltérő hatályossággal, de azonosan rendelkeznek arról, miszerint a Magyar Nemzeti Bank külföldi pénznemek forintra és forintnak külföldi pénznemekre való átszámítására vonatkozó hivatalos árfolyamokat jegyez és hoz nyilvánosságra. A 2014. március 15-től hatályos 2013. évi V. törvény (új Ptk.) 6:45. §-ában foglaltak is a fenti értelmezés helytállóságát erősítik, mely rendelkezések az új Ptk. hatálybalépése előtt hozott szerződésekre nem irányadóak, de a jogértelmezés számára iránymutatásul szolgálhatnak. Az új Ptk. hivatkozott rendelkezése szerint „a más pénznemben meghatározott pénztartozást a teljesítés helye szerinti jegybank által a teljesítés idején meghatározott árfolyam – ha ilyen nincs, a pénzpiaci árfolyam – alapján kell átszámítani”.”

A Kúria leírta tehát, hogy: “amennyiben a szerződés a tisztességtelen szerződési feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, a tisztességtelen feltételt a nemzeti jog diszpozitív rendelkezése helyettesíti”. Márpedig ez a “tisztességtelen szerződési feltétel” az illető bank vételi és eladási árfolyamainak alkalmazása volt.

A Kúria azonban mást is kiolvasott ebből a “diszpozitív” jogszabályból.

A 6/2013. PJE határozatában így fogalmazott a Kúria:

“Devizakölcsön az, ahol a pénztartozás kirovó pénzneme nem forint. Jogszabályi tilalom hiányában a felek szabadon határozhatják meg a kirovó pénznemet (szabad számolás elve). A deviza alapú kölcsön is devizakölcsön, mivel a tartozás devizában van meghatározva, ugyanakkor a hitelező a kölcsönt forintban köteles folyósítani, az adós pedig forintban köteles törleszteni, tehát mind a hitelező, mind az adós a devizában kirótt pénztartozását forintban rója le. Ez a megoldás tekintendő a Ptk. 231. § (1) bekezdésében tételesen is rögzített főszabálynak, melytől a felek a diszpozitivitás elvéből fakadóan szabadon eltérhetnek, az eltérés lehetőségére e körben a Ptk. 231. § (1) bekezdése kifejezetten utal is. Nincs akadálya ezért annak, hogy a felek úgy állapodjanak meg, miszerint mindkét fél a kötelezettségének a kirovó pénznemben (effektivitási kikötés) köteles eleget tenni, tehát mind a folyósításra, mind a törlesztésre a kirovó pénznemben kerül sor. Ebből következően a devizakölcsönnek két fajtája létezik: az effektivitási kikötéssel el nem látott kölcsön (deviza alapú kölcsön) és az effektivitási kikötéssel ellátott deviza kölcsön. Az előbbi a felek eltérő megállapodásának hiányában érvényesülő főszabály, az utóbbi pedig a felek kifejezett megállapodása esetén érvényesülő kivétel.”

Miről is szól tehát a régi Ptk. 231. paragrafusának (2002 óta megmaradt) két első bekezdése?

“A pénztartozás. A kamat
Ptk. 231. § (1) Pénztartozást – ellenkező kikötés hiányában – a teljesítés helyén érvényben levő pénznemben kell megfizetni.
(2) Más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani.”

A régi Ptk.-nak ez a része nem foglalkozik a “pénzkölcsön”-nel, csak a “tartozás”-sal és a kamattal.

A Kúria állítása ott is téved, hogy “a felek szabadon határozhatják meg a kirovó pénznemet”. A bankok vételi árfolyamának alkalmazásának célja az volt, hogy ELHITESSÉK az ügyfeleikkel, hogy UGYANAZ a bank “váltja át” “vételi” árfolyamon a “devizát”, amely bank “kölcsön nyújtotta” meg “folyósította”. (Kinek adta kölcsön és kinek folyósította??….) A Kúria az egyik átverésből másikat kreált.

Ennek következtében a nyúlfarknyi árfolyamrés kicsinálásával a lényeg maradt a régiben.

És hogy mi volt ez? Maga a Bankszövetség írta meg több helyen is: “carry trade” pénzcsinálás (pl. Hitelintézeti Szemle 2015/1.szám 13. oldal).

De ezt senki ne nevezze kölcsönnek.

Mit gondolnak erről?

Köszönettel!
János

Lakástakarék kalkulátor

Akár évi 72 ezer Forint állami támogatás, akár díjmentes számlanyitás

Részletek

2018.08.03.

Kedves János!

Köszönjük, hogy észrevételeit megosztotta.
A deviza alapú hitelek jogi hátterének vizsgálatában irodánk nem illetékes, így a kérdésben nem tudunk állást foglalni.


Tegye fel kérdését, szóljon hozzá Ön is a fenti témához!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

CAPTCHA AREA

Partnereink