Kilakoltatási kvóta lesz a megoldás?

Mint ahogy az már napvilágot látott az IMF jelentésen keresztül, a kormány a Nemzeti Eszközkezelő helyett egy háromlépcsős adósmentő megoldáson gondolkodik, aminek már inkább csak a neve lesz eszközkezelő, a lényege már felhígult. Újabb hírek szerint a kilakoltatási moratórium is hasonló sorsra jut. Egy felhígított változatot, a kilakoltatási kvótát fogják várhatóan alkalmazni helyette.

Ami a moratórium megszűnése után kilakoltatási kvóta néven maradna, az már csak egy sokkal szűkebb kör számára jelentene védelmet. Ezért cserébe végre levegőhöz juthatna a bankszektor és az ingatlanpiac is. Ezzel párhuzamosan javulna a fizetési hajlandóság is az adósok körében.

Az már régóta látszik, hogy a teljes kilakoltatási moratóriumot nem lehet örökké meghosszabbítani, és ráadásul elég sok negatív hatása is van. A kormányban hírek szerint kezd kialakulni egy olyan megoldás képe, ami a kilakoltatási moratóriumot egy kvótarendszerrel váltaná ki. Ez lehetővé tenné, hogy a bankok végre megszabaduljanak a kintlévőségeik egy kis részétől, úgy, hogy közben a moratórium részleges fenntartása a szociálisan legérzékenyebb rétegeket továbbra is védje. A kvótának nem célja az adóságválság megoldása, csak az, hogy némileg védje a szociálisan rászorultakat úgy, hogy elsősorban a fizetőképes, ám fizetné mégsem hajlandó adósok kezét engedi el. Régóta tapasztalható jelenség ugyanis, hogy a kilakoltatási moratórium hatására sokan egyszerűen nem hajlandóak fizetni a hitelt még akkor sem, ha ezt egyébként megtehetnék. Ezek az adósok jelenleg a moratóriumot kihasználva, az állami segítséget várva nem hajlandóak együttműködni a bankkal, ahol hitelüket felvették. A moratórium szűkítése őket kényszerítené arra, hogy együttműködjenek a hitelintézettel adósságuk rendezése ügyében. A pénzintézetek egyébként elég jól ki tudják szűrni ezt a kört azzal, hogy átvilágítják hiteleiket.

A moratóriumot mindenképpen meg kellene szüntetni, mert hosszú távon a bankok, sőt ezen keresztül az ország leminősítéséhez vezethet annak fenntartása. Látni kell ugyanis, hogy a bankoknak a bedőlt hitelekkel költségeik is vannak. Nagyon sok pénzt kell áldozniuk a tartalékképzésre, mivel a hitelek mögött sokszor teljesen elértéktelenedett lakások állnak fedezetként, amik már nem elegendőek a tartozások fedezetére, miután az ingatlanpiacon az árak mélyrepülésben vannak. Ezekre a kockázatokra a bankoknak pénzt kell elkülöníteniük, tartalékot kell képezniük. Ám a válság már eléggé megcsapolta a bankok lehetőségeit, amin a bankadó még jelentősen rontott is. Ehhez párosul, hogy vannak bankok, ahol még mindig nincsenek a kockázatok teljesen beárazva, hiszen az eladhatatlan, tehát semmilyen értéket nem képviselő ingatlant is valamilyen szinten fedezetként számolják a hiteleik mögé. Ha a moratórium megmaradna, akkor a bankok tízmilliárdos hitelezési forráscsökkenést kellene, hogy lenyeljenek. Ez mindenképpen a bankok leminősítéséhez vezetne. Ha ez sok bankot érint, akkor az már kihat az ország minősítésére is. Ebből az ördögi körből nagyon gyorsan ki kellene szállni.
Hírek szerint jelenleg még több verzió is van a kormány asztalán a kilakoltatási kvótákról. Ez egyik azzal számol, hogy a kvótákat a bankok megvásárolhatják egymástól, így akinél több a bedőlt hitel, az bővíteni tudja a kvótáját ilyen módon. A kilakoltatási kvótára azonban szükség lenne, hogy biztosan elkerülhető legyen az a helyzet, mikor a bankok egyszerre nagy tömegben teszik piacra a bedőlt hitelesek ingatlanjait, ezzel még inkább letörve az amúgy sem túl magas ingatlanárakat. A kvóta segítségével csak kisebb részletekben kerülnének piacra ezek a lakások.

Arról még nincs hír, hogy a kvótát a hitelállomány arányában, vagy egyszerűen darabra határozza meg majd a kormány. Ha a kormány amellett dönt, hogy a kvótát darabra határozza meg, az jó hatással lenne a piacra és még szociális szempontból is előnyökkel járna. Eben az esetben ugyanis a bankok a keret terhére elsőként az értékesebb ingatlanoktól szabadulnának meg. A szociálisan rászorulók ugyanis egyes eseteket kivéve, döntően az olcsóbb ingatlanokat lakják, amiket a rendszer logikája szerint a kvóta továbbra is védene. Az ingatlanpiacra is jó hatással lenne, hiszen pont azok az értékesebb lakások kerülnének piacra, amire kereslet is mutatkozik, hiszen a nagyobb jövedelműek, akiknek a személyi jövedelemadó módosítás is kedvez, valamint anyagi helyzetük lehetővé teszi, hogy lakást vásároljanak, épp ezeket keresik.

Úgy tűnik, hogy a hárompilléres eszközkezelő tervével együtt ezzel a módszerrel, csak az adósok egy kis, ám tényleg a legrosszabb helyzetben lévő részén segítene a kormány. A tavalyi évben 107 ezer olyan hiteles volt, aki már 90 napon túl tartozott a törlesztőrészlet befizetésével a bankjának. Ez összesen 574 milliárd forint lejárt követelést jelent. Ezen belül becslések szerint nagyjából 25 ezer olyan adós volt, aki jellemzően a válság előtt vett fel hitelt kizárólag ingatlanfedezettel, ami mellé nem kellett sem jövedelmet, sem önrészt felmutatniuk. Ők azok, akik most a lehető legrosszabb helyzetben vannak. Szintén becslés, hogy az ő lejárt tartozásuk 110-150 milliárd forint körül lehet. Ez a szám a kilakoltatási moratórium végéig várhatóan bővülni fog. Sokan, akik két éve az állami áthidaló hitelért folyamodtak szintén ide fognak kerülni, hiszen azóta sem a foglalkoztatás, sem a reálbérek nem nőttek. Ha ehhez viszonyítjuk az IMF-en keresztül kiszivárgott kormányzati tervekben szereplő 10 milliárdos költségvetési keretösszeget, amit a kormány az adósok megmentésére tudna fordítani, jól látható, hogy a kormány csak nekik tud segítséget adni. A segítség várhatóan csak a hitelek átütemezésére, részleteik átvállalására fog szorítkozni és nem az ingatlanjaik megmentésére. A többségnek marad a jelenlegi lehetőség: le kell ülni a bankjaikkal a hitelükről tárgyalni.